Ember és biológia

Április 22-24. között Királyréten megrendezték az idei Biológus Tavaszi Iskolát. A fókuszban az ember és a biológia közötti kapcsolatok álltak. Az előadók neves tudósok, az érdeklődők pedig az ELTE biológus hallgatói és lelkes középiskolások közül kerültek ki.

A háromnapos rendezvényen hét különböző előadást hallgathattunk meg, a lelkes közönség pedig, kérdésekkel bombázva az előadókat, tett azért, hogy ezek az előadások interaktívak legyenek. A programok után főleg ismerkedéssel foglaltuk el magunkat.

  1. nap

Az első napon az ember evolúciója állt a középpontban. Topál József etológus és evolúciós pszichológus elmagyarázta, miben gyökereznek a modern ember pszichés problémái, miért nem érzi jól magát a mai világban. A választ az evolúció adja meg: az, amihez adaptálódtunk, és az aktuális környezet eltér egymástól. Míg az archaikus közösségek szűkös erőforrások mellett, kis csoportokban éltek, addig ma már minden és mindenki elérhető. A különféle gátak felszakadását pedig fajunk nem tudja még megfelelően kezelni, hisz a változások túl gyorsan történtek. Mondhatnánk úgy is, a kulturális evolúció gyorsabb, mint a biológiai. Így a biológia és kultúra szabályozása alatt őrlődő embert inkább a Homo labilis, mintsem a Homo sapiens név illetné. Scheuring István, az ELTE evolúcióbiológusa pedig azt vizsgálta előadásában, milyen hatásra maradt fenn a kooperatív viselkedés, mely társadalmunk alapja. A választ a kultúrában és a biológiában kell keresnünk. Az első befolyásolja az együttműködést és a büntetést, ezek közül pedig mindkettő szoros kapcsolatban áll a hírnévvel, mely egy kis, zárt közösségben a túlélés záloga. Ami még érdekes, hogy a büntetés stimulálja a jutalmazó központunkat, a bosszú tehát valóban édes. Ezen felül kimutatták, hogy viselkedésünk mögött genetikai és hormonális hatások is állnak, de persze az egyedfejlődésünk során magunkra öltött évezredes hagyományaink is számítanak.

  1. nap

A második napon változatos témák követték egymást. Mihók Barbara ökológus, a környezetvédelem és a társadalom kapcsolatát mutatta be. Napjainkban az átalakuló környezetvédelemben egyre fontosabb szerepet kap az, hogy a helyieket és a szakembereket egy közös fórumon hallgassák meg, és így hozzanak döntéseket. Fontos, hiszen rá kellett jönnünk arra, hogy a védett értékek csakis az ember által teljesek, és ahhoz, hogy ezeket megőrizhessük az utókornak, közös felelősséget kell vállalnunk. Ezt követően Demetrovics Zsolt addiktológus, a PPK dékánja tisztelte meg a Tavaszi Iskola résztvevőit jelenlétével és az addikciókról szóló előadásával. A tudatmódosítók iránti függőségnek kémiai és biológiai alapjai is vannak. E szerek ingerelik az agy jutalmazó központját, amelyiknek bizonyos anyagokra való érzékenysége az őskorban még a túlélést biztosíthatta. Innen úgy tűnik, mintha a függőség csupán kémia lenne, a kutatások mégsem ezt támasztják alá. Bebizonyosodott, hogy sok tudatmódosító szer nem feltétlenül önmagában addiktív, hanem a függőség kialakulásához szükség van egy bizonyos lelki és/vagy szociális állapotra, alkatra. A napot Varga Máté, az ELTE genetikusa zárta, aki a génmódosítás vitatott kérdésköreivel foglalkozott. Maga a génmódosítás nagyon is az ember javára válhat. Betegségeket (HIV, leukémia) gyógyíthatunk, hipoallergén élelmiszereket tehetünk ártalmatlanná. Emellett mégis felsejlik pár etikai kérdés. Például a nem is oly távoli jövőben akár megrendelésre lehetne csecsemőt kérni vagy kihalt fajokat újrateremteni. A gene-drive eljárással pedig kihalásra ítélhetnénk patogéneket terjesztő fajokat. Ezek ellenére mégsem annyira ördögtől való a genetikai módosítás, hiszen az ember már évezredek óta űzi, csupán ezt háziasításnak és nemesítésnek hívjuk.

DSCF2650

  1. nap

Harmadnap a védőoltások és járványok kerültek terítékre. Ferenci Tamás biostatisztikus a vakcinák története után arról beszélt, milyen vizsgálatokkal lehet meggyőződni az oltások hatásosságáról és biztonságosságáról. Részletesen kitért az „oltásellenes” mozgalom érveinek cáfolatára, illetve azokra a lelki mechanizmusokra, amelyek tévútra vihetik a gondolkodást. A védőoltásokat követően felmerült, hogy a kihalás szélére sodródott patogénekkel mit kezdjen az emberiség. A feketehimlő eradikációja mondható egyedül sikeresnek. Hivatalosan két állománya őrzött a világon, egy az USA-ban, egy Oroszországban és sehol máshol nem maradt fent ez a vírus. És mi áll az időnként felbukkanó világjárványok hátterében? Ezt a kérdést Müller Viktor, az ELTE elméleti biológusa válaszolta meg. A történelmi példák ismertetése után arról hallhattunk, honnan jöhettek és hová tűnhettek a legpusztítóbb kórokozók, és melyek okozhatnak újabb világjárványt a jövőben. Végül arról beszélt az előadó, hogy bizonyos modern kutatások mennyiben járulhatnak hozzá egy új járvány kitöréséhez, illetve más eredmények milyen új eszközöket adhatnak kezünkbe a járványok ellen.

A Tavaszi Iskola nagy sikert könyvelhet el magának, hiszen a munkájukban igen jártas kutatók előadásait a biológia iránt érdeklődő fiatalság hallgatta meg, és ennek a rendezvénynek pontosan ez a célja. Az itt hallottakat követően pedig új megvilágításba kerültek az embert és a biológiát összekapcsoló témák, tágítva ezzel nézőpontunkat. Jövőre ismét várható a Biológus Tavaszi Iskola „Mit csinál a biológus?” címen, melyre minden érdeklődőt szeretettel várnak. A TDK rendezvényeiről a honlapon tájékozódhattok.

Csíkos Sándor
csikossandor@caesar.elte.hu